A Világkupa negyedik fordulójának rájátszásában Rapport Richárd is, Lékó Péter is, 2-0 arányú vereséget szenvedett.
Az első játszmában Rapport fehérrel a nyitásban nem tudott előnyt kihozni a masszív Caro-Kann védelem ellen. Az egyenlőnek ítélhető állásban teljesen zárt gyalogszerkezetet kissé kockázatos módon próbálta megváltoztatni. Ez később Shanklandnek adott lehetőséget kezdeményezésre. Ricsi könnyűtisztjei rosszabb helyzetben voltak, mint az ellenfél hasonló figurái és lényegében ez okozta a vereségét. A legvégén az állásba betörő bástya fenyegetéseit nem tudta elhárítani és vesztett.
Lékó Péter a megnyitó szakasz után, amelyben mindketten gyorsan léptek, majdnem hét perces töprengés után gyalogot áldozott, amelytől támadást remélt az ellenfél királyállása ellen. Ez nem vált be. A kölcsönös esélyes harcban az indiai nagymester felülkerekedett és a gyalog- és időelőny elég volt számára a győzelemhez.
Mindkét magyar tehát úgy ült le a párbaj második menetére, hogy a döntetlen nem elég: nyerni kell. Ez láthatóan bénítóan hatott rájuk.

Ricsi a megnyitásban sötéttel játszva, egy-két szokatlan lépésével magára húzta az ellenfél támadását. Az amerikai ebbe belement és rátámadott a fekete királyra. A jobb pozíciójában Shankland a 13. lépésben egy lépésismétlés felkínálásával gyakorlatilag döntetlent ajánlott, de ez Rapport számára elfogadhatatlan volt. A nagy kockázattal járó kitérés viszont az állását annyira tönkretette, hogy hamarosan fel kellett adnia.
Péter egy éles változatot választott Erigaisi nyitására, amelyben a királyállásának gyalogjai túl korán előretörtek.
Ez még nem lett volna baj, de amikor az indiai előrelendült a centrumban, Péter királyállása szétesett. Végül fehér kihozott egy olyan gyalogelőnyös végjátékot, amelyet kockázatvállalás nélkül jászhatott nyerésre. Talán Péter legjobb védekezése mellett remire menthető lett volna, de kevés volt rá az idő, így ő is vesztett.
Lékó Péter a klasszikus időbeosztású játszmákban bebizonyította, hogy ennyi év kihagyás után is bármikor felveszi a versenyt a világ élvonalával, ami napjaink sakkvilágában abszolút kuriózum. Nem véletlen, hogy az előző fordulók után egymás után kérték tőle az interjúkat, amelyekben a visszatérésének hátteréről is beszélt. Játéka alapján látható, hogy ha újra edzésbe áll, akkor visszakerülhet akár az élvonalba is. Értékszámát növelte legalább 9,4-del (a bizonytalanságot a verseny honlapja okozza). Az a tény, hogy kedvet kapott a versenyzésre, kiemelten fontos a magyar sakkéletnek.
Rapport Richárd eredménye is legfeljebb saját maga számára tűnhet „gyengének”. Ha legalább még egy „kört megy”, biztosan jobban örülnénk, de fantasztikus sorozatot tudhat maga mögött egy sűrű ősz végén, ahol már a Grand Swissen is jól, de az Európai Klubkupán és a Csapat-Európa-bajnokságon egészen kiemelkedően játszott.
A versenyben maradottakat vizsgálva – és legyen ez egy pici vigasz Ricsinek – az alapranglista első 16 versenyzőjéből csak öten folytatják a küzdelmet! Kiesett Gukesh, Praggna, Giri, So, Keymer, hogy csak a legelöl levőket soroljam.
A kieséses tornák egyik fő jellemvonása, hogy szinte sosem a legmagasabban kvalifikált nyeri meg.

Tompa János